Ha már szóba került, vesézzük ki a hajléktalanok dolgát.
A mostani társadalom irgalmatlanul cserbenhagyja a tagjait. Ha valaki kicsúszik a család és a munka kötelékéből, csak óriási emberi tartással képes magát megtartani, vagy éppen visszaküzdeni. Aki belecsúszott a kilátástalanságba, útja egyenesen vezet tovább lefelé. Társadalmunk szégyene, hogy ezt eltűrjük. Van olyan hajléktalan, aki a legnagyobb forgalom közelében ver tanyát, és úgy próbál ott némi aprópénzhez jutni, hogy a járókelőket meghánytatja. De a többség nem ilyen. Ők a kiserdőben eszkábálnak össze maguknak kalyibát kartonból, nejlonból, gyűjtik a fát, hogy legyen mivel fűteni, éjjelente járják a kukákat, és onnan szednek ki élelmet. Próbálnak életben maradni. Mindannyian megérdemlik, hogy a társadalom jobban vigyázzon rájuk a mostaninál.
Nézzük, mit változtat ezen a sokat emlegetett apanázs rendszer.
Először is, ha valaki elveszíti a munkáját, az asszony kirúgja, akkor sem kell magába roskadnia. Anyagi okokból legalábbis semmiképp. Ha nincs semmi, akkor is ott van az apanázs. A mai árfolyam szerint ha mondjuk 100 ezer forint az apanázs, abból lejön a kötelező biztosításokra minimum 30 ezer, akkor marad 70 ezer. 70 ezernek elégnek kell lennie egy akármilyen lakás kibérlésére, a rezsijének kifizetésére, és akkor még maradt ennivalóra is. Hangsúlyozom, itt nem arról van szó, hogy egy 70 ezer rezsijű lakást tartson fenn belőle, mert nem az a célja. Az a célja, hogy ha nincsen semmi, akkor is legyen valami. Úgy, hogy érte cserébe nem kell tenni semmit.
Az apanázs alanyi jogon való folyósítását nem győzöm hangsúlyozni. Itt most kiemelten fontos. Nem kell miatta aggódnia, mert biztos, hogy mindig megkapja. Kalkulálhat rá, akár még hitelt is fölvehet rá, habár az azért húzós.
Most nincsen olyan szükséglakás kínálat, ami az ilyen igényeket kielégítené, mert nincs ilyen igény. Ha lenne, az ingatlanfejlesztők egyből rámozdulnának. Képzeljünk el egy tíz négyzetméteres odút, tetőtől-talpig kicsempézve, benne tűzhely, mosdó, vécé, zuhanyzó, asztal, szék, ágy, szekrény. Jól szigetelt anyagból, jó nyílászárókkal, rendes fűtéssel, vidám színekkel, nagy ablakkal. Tehát egy korszerű anyagokból készített, rendkívül strapabíró, pici szoba. Mennyiért lehetne kiadni? Szerintem a bérleti díja megállhat 20 ezernél, a rezsije pedig 10 ezer összesen. (Tíz négyzetméter!) 30 ezerből megúszta, melegben van, és rá tudja zárni az ajtót a holmijaira. Ma ilyen nincs, mert akinek van jövedelme, az nem akar így nyomorogni, akinek pedig nincs, az ezt sem tudja kifizetni.
Az alanyi jogon kifizetett apanázzsal szemben most csak a jótékonyság van. Odadobunk neki valamennyit, a lelkiismeretünk megnyugszik. Ő erre nem tud számítani, ezért nem tudja beosztani. Jellemzően egyből elissza, mert abban a helyzetben csak azt lehet tenni. Ahhoz, hogy onnan kimozdítsuk, kell az alanyi jogon folyósított, rendszeres apanázs. Persze, egy bevezetett, jól működő apanázs-rendszerben nincs is kit megmenteni, hiszen már ott beavatkozik, amikor az illető le akar csúszni.
Vagyis általában. A kilátástalan helyzet legtöbbször külső okokra vezethető vissza, de bizonyos esetekben az illető maga az okozója. Vannak emberek, akik nem tudnak gondoskodni magukról valamilyen mentális okból. Nem képesek azt választani, ami nekik jó. Ők akkor is az utcára kerülhetnek, ha akármennyi pénzt juttatunk nekik. Rájuk való tekintettel fontos kitérni arra a részletre is, hogy ha valaki az apanázs mellett is a fedél nélküliséget választja, azt hatóságilag vizsgálat alá kell vonni, hogy tisztázzák a mentális állapotát. Valószínűsíthető, hogy súlyos zavar van nála, máskülönben miért választaná azt az életmódot, ami az idő előtti halálához vezet. Ha szellemileg ép, és mégis az érthetetlen megoldást választja, akkor viszont hagyni kell. Akkor már tényleg mindent megtett érte a társadalom.
Hozzászólások