Amióta kijöttünk az ősközösségből, azóta piszkálja a szegényebbek csőrét az, hogy másoknak több van. Ennek a kérdésnek a taglalása túlmutat a blog keretein, én most szeretnék arra koncentrálni, hogy ezt a problémakört hogyan tudja kezelni a koncepcióm.
A probléma ott kezdődik, hogy a nagy vagyonokat a rendszer nem adóztatja. Hozzájuk sem nyúl, tudomást sem vesz róluk. Márpedig látszólag a mostani világban a politika előszeretettel nyúl ingatlanadóhoz és egyebekhez, hogy azt a látszatot keltse: a gazdagok ellen vannak.
Megsúgom: ez csak a látszat. Sose volt még olyan adórendszer, ami a gazdagokat ténylegesen sújtotta volna. Ha túl szigorú valahol egy adókulcs, nemsokára már bottal ütheti a nyomát az állam annak a nagy vagyonnak. Nos, többek között pont ezt megakadályozni az egyik cél.
Vegyük észre, hogy a Demokrácia 2.0 rendszerében magánvagyon csak úgy halmozódhat föl, hogy leadózta a kb. 50%-os kulccsal. Tehát nem adózás alól kimenekített pénzről van szó. Biztosan nem adózás alól kimenekített pénzről van szó. És akkor térjünk csak rá, hogy miért jó az, hogy a rendszer egyszerű, mint a faék. Minden jövedelem átáramlik a központi szétosztón, ami kérdezés nélkül darabolja, és küldi a megfelelő helyre a belőle származó adókat. Tehát, ha valakinek láthatóan sok pénze van, az azt jelenti, hogy abból egyszer már sokat adózott, megveregethetjük a vállát. Most ott van nála, és mit csináljon vele. A lehetőségek:
- Ül rajta, itthon
- Külföldre viszi
- Elkölti itthon
- Újból befekteti, itthon
Nyilvánvaló, hogy az utolsó kettő a legjobb az országnak, hiszen azokkal áramlik vissza a pénze a honi gazdaságba. Ha itthon ül rajta, az se olyan rossz, mert akkor bankban van, a bank gazdálkodik vele, és ez bővíti a hazai pénzforrásokat. Csak ki ne vigye, mert akkor az a pénz eltűnt az ország szempontjából.
A koncepcióm azt teszi, hogy ha itthon hagyja, akkor semmilyen adót nem kell utána fizetnie sohasem, ha pedig újból befekteti, akkor kap rá annyi támogatást, amennyit leadózott belőle. Ez tudomásom szerint jobb, mint ma a világon bármi. Ez a módszer azt célozza elérni, hogy nem hogy ne vigyék ki a pénzt az országból, de még mások is hozzák ide a pénzüket, mert nálunk jobb helye lesz. Minél több pénz marad itt, és jön ide, annál több pénz tudja finanszírozni a honi vállalkozásokat, és annál nagyobb lesz a termelés. Több termelésből több adó, és ha le akarom fordítani a legszegényebbek számára, hogy miért jó ez, no azért, mert emelkedik tőle az apanázs.
Az apanázs emelkedési rátája jó esetben meghaladhatja az azonos folyamatokból szintén következő drágulást, és akkor a szegények nem azt fogják érezni, hogy dögöljön meg a sok kőgazdag, hanem hogy jaj de jó, hogy ilyen sok gazdag ember van.
Ha emellett még a társadalmi mobilitásnak is adunk lehetőséget, akkor azt hiszem a probléma méregfogát kihúztuk.
Hozzászólások