Szép kövér téma, szép kövér probléma.
A Demokrácia 2.0 rendszerében nincsen büntetés. Nem lehet azt mondani, hogy ennyire és ennyire uszított, akkor az ennyi és ennyi év letöltendő. Az okozott kárt kellene valahogy megfogni.
Addig tiszta, hogy teljes szólásszabadság van. Amíg az a megnyilvánulás nem kapcsolódik a kommunikációtól függetlenül értelmezett bűncselekményhez, arra nem buzdít, vagy annak részét nem valósítja meg, addig hadd szóljon. Rendben, de mi van akkor, ha valaki ezt megsérti? Mi van, ha valaki azt írja, hogy öljétek meg ezt és ezt? Hogyan mérhető a kár?
Vajon elég-e, ha könyv, folyóirat esetén az eladott példányokat, online médium esetén megtekintést, sugárzott tartalom esetén közönségszámot veszünk figyelembe?
További probléma, hogy milyen módon lehet súlyozni a szólásszabadsággal való visszaélést. Egy buzizás ugyanannyi, mint egy zsidózás? Erőszakra való felbujtás hogy aránylik a gyilkosságra való felbujtáshoz?
Sajnos ez a mostani rendszerből oly jól ismerős ingoványos terep. Nem lehet korrektül mérni, nem lehet a részrehajlóság látszatát elkerülni. Ezt még nem sikerült elegánsan megoldani.
Az ellentételezés módszertana nem tűnik különösebben problémásnak. A szólásszabadsággal való bárminemű visszaélés a közönség butításának irányába hat, azt célozza. Teljesen egyértelmű, hogy a tömegek okosítására kell költeni az innen befolyt pénzt. Akkor van egyensúlyban a rendszer, ha a beszedett adóból pont annyit lehet népnevelésre fordítani, amivel elérhető, hogy lepattogjon a potenciális célközönségről az ártó szándék. Akkor pedig hadd mondja, nem igaz?
De ez nem változtat azon, hogy a szólásszabadsággal való visszaélés nem jól mérhető.
Várom az ötleteket, javaslatokat.
Hozzászólások