Barátom megdobott néhány példával utópisztikus társadalomszervezés témában. Másoknak sem tetszik a rendszer, mások is agyalnak, próbálják kiküszöbölni a jelenlegi hibákat. Máshogy. Viszont a különbözőségek segítettek abban, hogy végiggondoljak néhány alapvetést.
A hozott példák mind anarchikus társadalomszervezést mutatnak. Ez egy kézenfekvő válasz, hiszen a jelenlegi demokratikus hatalom romlottságára a teljes elutasítás a biztos ellenszer. A Demokrácia 2.0 mégis alapjaiban különbözik ezektől, és ennek oka van.
Az anarchikus társadalomszerveződés működéséhez bizonyos értékek közös elfogadására van szükség, amire soha nem lesz képes minden ember. Ezért is van, hogy anarchikus modell még csak szigetszerűen működött bárhol a világban. A közösséghez tartozók így kiutasíthatják a nem oda valókat, és rábízhatják a többségi társadalom karhatalmára a dolgot, amelyre ilyen módon rá vannak szorulva. Ezek a kommunák izgalmasak, érdekesek, de csak társadalmi kísérletként foghatóak fel. Nem oldják meg a "kinti" hatalom dolgát, amely a kommunát befogadó ország területén is valószínűleg korrupt, annak rendje és módja szerint.
A Demokrácia 2.0 a valódi, működő választ keresi a jelenlegi problémákra, és mint ilyen, csak a teljes társadalomban gondolkodhat. És akkor jöjjön a kikövetkeztetett alapvetés: csak olyan megoldás elfogadható a rendszerben, amely megelégszik azzal, ha a többség elfogadja a szabályait. Olyan megoldás kell, amely akkor sem rezzen meg, ha a társadalom közel fele elutasítja a szabályokat, és ellenszegül. Egy kommunában ez nyilván lehetetlen, viszont amikor országmodellt tervezünk, akkor úgy van a sorrend, hogy először vannak az emberek, és utána jön a megoldás, ami nekik jó. Nem lehet fordítva: nem lehet előbb megoldást találni, aztán ahhoz megkeresni az embereket. Ilyet csak kommunák tesznek szelíden és diktátorok durván.
Érdekes módon van olyan paraméter, aminek tekintetében a Demokrácia 2.0 a jelenlegi romlott rendszerhez képest ellenkező irányban van, mint a kommunák. Az anarchikus társadalomban a lehető leggyengébb a hatalom, mivel nincs. Ehhez képest az én megoldásom a hatalomnak a méretét ugyan leépíti, de az erejét, azt nem hiszem. Most ugye az van, hogy mindenhol a hatalom túlkapásaival találkozunk, és rutinszerűen ellenállunk. Próbáljuk elsunnyogni azt az adót, ha tehetjük. Túlburjánzó a hatalom, de emiatt gyenge. Képzeljük el azt a hatalmat, amelyik csak néhány, indokolt esetben szed be pénzt, de azt mindenféle paraméterek, kivételek mérlegelése nélkül (adóbevallás nincs!). Szerintem ez az erősebb. Ez az igazi, megkérdőjelezhetetlen hatalom.
Az persze más kérdés, hogy minek a szolgálatában teszi.
Hozzászólások