Sokat lehet hallani, hogy a kereskedők trükköznek. Nem a jó árat tüntetik fel, nem jól mérnek, nem az van a csomagolásban stb. Most ez úgy van, hogy a fogyasztóvédelem szúrópróbaszerűen ellenőriz, nevetséges bírságokat szab ki, aztán minden megy ugyanúgy tovább. Hogyan működhet ez a Demokrácia 2.0 rendszerében?
Itt is szem előtt kell tartani bizonyos elveket. Az okozott kárt meg kell téríteni, a kártérítést az fizeti, aki okozta a kárt, a befolyt összeget a károsultakhoz kell eljuttatni, a költségeket a károkozónak kell állnia, és a teljes fizetendő összeget minimalizálni kell.
A károsult a fogyasztó, a károkozó a kereskedő, eddig stimmel. Az is hasonló még, hogy a fogyasztóvédelem kimegy ellenőrizni. A különbség ott keletkezik, hogy a fogyasztóvédelem munkatársa ott helyben korrigálni is tudja a dolgokat. Van nála nyomtató, rálát az adatbázisra, képes tehát arra, hogy átcímkézze azt, ami nem megfelelő. Hiányos a tájékoztatás? Nem megfelelő az ár? Ott helyben legyártja a korrigáló címkéket, és felragasztja. A munkáját hatóságilag végzi, nem jó őt ebben akadályozni. Vagyis meg lehet próbálni, de akkor a közeg kiérkezését követően mindez rendőri felügyelettel fog folytatódni.
Azt gondolom kitaláltátok, hogy mind a fogyasztóvédelmis, mind a rendőr rezsi óradíját ki fogja fizetni? Bingó, a károkozó. Jobban teszi tehát, ha engedi az eljárást folytatódni, mert így lesz neki a legolcsóbb. Különösen azért, mert szankciót nem kap. Igen, jól hallottátok. Ugyanis szükségtelen. Olcsó persze így sem lesz a dolog. A fogyasztóvédelem megbecsüli, hogy mióta folyhat a fogyasztók megkárosítása, és ez összesen milyen károkozási tételt jelent. Ezt mind ki kell csengetni, felszorozva természetesen azokkal az arányokkal, amiket a megbecsült teljes, ilyen típusú károkozás, és annak felderített része kiad. Sokat fog tehát fizetni a renitens kereskedő.
Sokat, de a lehetőségekhez képest mégis minél kevesebbet. Az ellenőrzések gyakoriságát ugyanis oda kell beállítani, ahol optimális. Amíg több kárt lehet felderíteni az ellenőrzéssel, mint amennyibe maga az ellenőrzés kerül, addig megéri növelni, de ha csak töredéke a felderített megkárosítás annak, amennyi a kiszállás díja, akkor érdemes ritkítani a fogyasztóvédelem munkáját.
A befolyt összeget a fogyasztókhoz kell visszajuttatni valamilyen módon. Lehet ez tájékoztatás arról, hogy mire figyeljenek vásárlás közben. Lehet közvetlen támogatás a kereskedők részére, vagy bármi más. A lényeg, hogy a kártérítés összegét rá kell költeni arra a területre, ahonnan befolyt.
Hozzászólások